Növelni kell a hajtókar sugarát, csökkenteni kell a lendkerék sugarát, és növelni kell a hátsó kerék sugarát. Így készülnek a mai fogaskerékpárok. A lánchajtás párhuzamos tengelyekre szerelt fő- és hajtott lánckerekekből, valamint a lánckerék köré tekercselt gyűrűs láncból áll. Lásd az 1. ábrát. A láncot a közbenső rugalmas részként használják, és a lánc és a lánckerék fogainak összekapcsolódásán alapul. Mozgást és erőt közvetít.
A lánchajtás fő hátrányai: csak két párhuzamos tengely közötti átvitelre használható; költséges, könnyen viselhető, könnyen nyújtható, és gyenge az átviteli stabilitása; működés közben további dinamikus terheléseket, rezgéseket, ütéseket és zajokat generál, ezért nem alkalmas nagy sebességnél történő használatra. Hátramenetben.
Bővített információ:
https://www.bulleadchain.com/leaf-chain-agricultural-s38-product/length a linkek számában van kifejezve. A láncszemek száma előnyösen páros szám, így a láncok gyűrűs összekapcsolásakor a külső láncszem a belső láncszemhez csatlakozik, és a kötések rugós kapcsokkal vagy sasszegekkel rögzíthetők. Ha a láncszemek száma páratlan, akkor átmeneti láncszemeket kell használni. Az átmeneti láncszemek további hajlító terhelést is viselnek, ha a lánc feszültség alatt van, és általában kerülni kell.
A fogazott lánc sok préselt fogazott lánclemezből áll, amelyeket zsanérok kötnek össze. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a lánc leesését a rácsozás során, a láncnak vezetőlemezekkel kell rendelkeznie (belső vezetőtípusra és külső vezetőtípusra osztva). A fogazott lánclemez két oldala egyenes él, a lánclemez oldalai működés közben összeérnek a lánckerék fogprofiljával.
A zsanérból csúszó pár vagy gördülő pár készíthető. A görgős típus csökkentheti a súrlódást és a kopást, és a hatás jobb, mint a csapágytípus. A görgős láncokhoz képest a fogazott láncok zökkenőmentesen működnek, alacsony zajszinttel rendelkeznek, és kiválóan ellenállnak az ütési terheléseknek.
Feladás időpontja: 2024. január 26